Mindenek előtt hozzá kell szoknia a "kinti" élethez, a nappal és éjszaka váltakozásaihoz, megtanul egyedül (különállóan az anyai testtől) aludni, étkezni, üríteni, később azt szabályozni, beszélni, járni, gondolkodni, társakhoz kapcsolódni stb. Ebben az időszakban mindenre, ami a fejlődést akadályozhatja, akár környezeti hatás, akár pszichés történés, a gyermek ún. funkciózavarral reagál. Zavar áll be a legvalószínűbben abban a folyamatban, ami épp kialakulóban van. A csecsemő az őt ért stresszre leginkább alvászavarral vagy táplálkozási zavarral reagál, a másfél-kétéves valószínűleg beszédzavarral vagy vizelet-, illetve székletürítési zavarral és így tovább.

Alászavarról beszélhetünk, amikor a gyermek:

• nem tud egyedül elaludni
• éjjel többször is felébred, és a szüleit hívja
• nem alszik mélyen, a legkisebb zajra is felébred
• kevesebbet, vagy többet alszik, mint amennyit az ő korában kellene
• éjszakai pánikrohamai vannak (pavor nocturnus)
• alvajáró
• lidércnyomásokkal küzd (incubus)
• az alvás-ébrenlét ciklusa felborul ( nappal alszik többet )
• fogát csikorgatja éjszaka
• álmában beszél

Ezek közül néhány megoldható szoktatással, legtöbb esetben azonban pszichés probléma áll a háttérben, amivel érdemes szakemberhez fordulni.

A különböző pszichológiai iskolák más-más oldalról közelítik meg a lelki egészséget.

A behavioristák szerint a gyermek minden megnyilvánulása tanult folyamat, minden az őt ért környezeti hatások függvénye. Az egyensúlyzavar, a betegség helytelen tanulás következménye, a megoldás az újratanítás.
A csecsemőnek meg kell tanítani az egyedül alvást, és azt, hogy ha éjjel felébred, vissza tudjon aludni anélkül, hogy a szüleit felébresztené. A szoktatás első lépése az, hogy be kell állítani a gyermek biológiai óráját. Segítenünk kell neki a nappal és éjszaka elkülönítésében, ha azt szeretnénk, hogy átálljon a hosszú éjszakai alvásra. Este legyen sötét a hálószobájában, és kevesebb zaj körülötte. Nappal legyen egy kis nappali fény, és ne csökkentsük az otthoni és az utcáról beszűrődő zajokat. Ezután következhet a nehezebb lépés: megtanítani egyedül aludni. A legfontosabb: sok-sok apró, külső tényező, ami az alváshoz kapcsolódik. Ilyen például az elalvás előtti ceremónia: etetés, fürdetés, pizsamába öltöztetés stb. Elalvás előtt: ringatás, mese, altatódal. Fontos azonban, hogy ezek csak az elálmosításra szolgáljanak, az elalvás már a kiságyban történjen, a kiválasztott játéktárgy, kendő stb. társaságában, amik egész éjszaka a gyermekkel maradhatnak. Hiszen mi, felnőttek is többször felébredünk egy éjszakai alvás során. És ha nem az a helyzet fogad minket, ahogy elaludtunk (pl. valaki átvitt minket egy másik szobába, vagy elengedte a kezünket) akkor nyugtalanok leszünk, mint ahogy a baba is sírni kezd, hogy visszanyerje biztonságérzetét.
Lassan és türelmesen tehát rá lehet szoktatni a gyermeket az "önálló" alvásra. Mindezek mellet azonban elengedhetetlenül fontos a szülők belső biztonságérzete, legyen határozott, bízzon tanítása sikerében, helyességében. A baba együtt rezdül szüleivel, megérez mindent, ami bennük zajlik, de érzései kifejezésére még teste működésével képes csak: sír, rosszul alszik, nem eszik stb.

A pszichológia ún. dinamikus irányzata inkább a belső, érzelmi folyamatokkal fogalakozik. Az alvászavarok pszichés hátterét tanulmányozva kiemelik a két év körüli énfejlődést, mikor a gyermek ráébred különállására, és alváshelyzetben az egyedüllét félelmetessé válik. Álmos állapotban felerősödnek a szorongások. Ilyenkor alakítanak ki a gyerekek különféle "alvásceremóniákat". Vizet kér, még egy mesét kér, hogy minél tovább tartson az együttlét a biztonságot adó szülővel. Az is lehet, hogy saját testén keres kielégülést, ami csökkentheti szorongását (ujjszopás, onánia). A leggyakoribb, hogy keres egy olyan tárgyat, ami helyettesítheti a szülőt: pelenka, játék mackó, s azt szorongatja.

A szorongások gyakori forrása a szülők nemi életéhez fűződő fantáziák, a gyermek környezetében történt haláleset, vagy valamilyen más ok, ami miatt a halál kérdésével kezd foglalkozni. Fontos ok lehet még a környezetben feltűnő őszinteség-hiány. Bármi, ami a gyerek körül történik, hatással van rá, érzékeli. Ha nem tudja rossz érzése okát, fantáziál, s gyakran a fantáziált tartalom sokkal félelmetesebb. Ehhez társul még, hogy érzi a felnőttek őszintétlenségét, így egyedül marad kérdéseivel, titkával, bánatával, szorongásaival. Az éjszakai elszakadás a szülőktől felerősíti ezeket az érzéseket. Ilyenkor jelentkezhet a pavor nocturnus nevű alvászavar, mikor a gyermek éjszaka felriad, kiabál, megnyugtathatatlan, felébreszthetetlen, reggelre semmire sem emlékszik.

Az alvászavar hátterében sokféle ok állhat, minden eset egyedi, különböző, ezért megoldásukra nincs általános recept, ajánlatos pszichológus segítségét kérni.

Amikor azonban az alvászavar a helytelen szoktatás következménye, akkor az újratanítást pontos utasítások betartásával, lépésről lépésre kell elvégezni. Ebben lehet segítségünkre a szakirodalomban megjelölt kézikönyv.